Bernáthegyi Feltehetően a tibeti masztiff leszármazottja. Erről tanúskodnak azok a domborművek, melyek felső-asszíriai képzőművészek több évszázados munkái. Különböző háborúk és békeidőkben beindult kereskedelmi útvonalakon juthatott le először Görögországba, később Rómába. A fajta eredettörténetébe bekapcsolódik a Szent Bernát-hágón épült kolostor, melynek szerzetesei tekinthetők a bernáthegyi fajta kitenyésztőinek. Népszerűségét, hírnevét legendás mentőkutyaként érte el. Számtalan kép, festmény örökítette meg ezt a kutyát, amit nyakában kis rumoshordócskákkal éppen kiássa valamelyik megmentettjét.Hatalmas testű, robosztus felépítésű fajta. Enyhén domborodó, széles koponyája van. Tekintélyes nagyságú, szögletes fejét rövid arcorri rész, egyenes orrhát jellemzi. Nagy fogai ollós harapásúak. Viszonylag kis, barna szeme alatt az alsó szemhéj gyakran lóg. Füle kétoldalt fejéhez simuló. Vastag, izmos nyakán a bőr redőket vet. Egyenes, erős háta enyhén lejtős farában végződik. Mellkasa hatalma, domború, hasa kissé felhúzott. Végtagjai oszloposak. Farka a csánkjáig ér, végén ívbe hajlik. Rövid és hosszú szőrű változatát ismerjük. Szőrének színe lehet vörös alapon fehér foltos, fehér alapon vörös foltos. A vörös különböző árnyalatokban fordul elő. Marmagassága: 75-85 cm (kan), 65-75 cm (szuka). Súlya: 50-80 kg. A bernáthegyi kiegyensúlyozott, jóindulatú, intelligens fajta. Megbízható, a gyermekeket nagyon szereti. A mai napig megmaradt hegyi mentőnek, de sokan kedvencként tartják.