Az egyik legrégibb magyar fajta. Margassága: 57-64cm (kan), 53-60cm (szuka). Súlya: 22-30kg. A szőrzet rövid, egyenes, élénk fényű, enyhén zsíros tapíntású. Színe zsemlesárga, vörösesbarna és ezek átmenetei. A fej szikár, nemes, a koponya széles, a stop mérsékelten kifejezett. A szem színe a szőrzetnél valamivel sötétebb, tekitete élénk. A fül nagyobb mértékű és lelógó. Toroktájékon a bőr lazább, mint másutt, és nem képez lebernyeget. Jól fejlett, lágy vonlú izomzat jellemzi. Mellkasa mély, hasa felhúzott. A far kissé lejtős, nem csapott. A A farkakat általában kétharmadra kurtítják.

 A magyar vizslának kitűnő adottságai vannak az alföld, mezei vadászatokhoz, de minden területen megállja a helyét. Rendkívül jó a vadálló képessége, jól dolgozik vércsapat és vonszolék munkában, nem tagadhatja le kopó őseit. Szívesen apportírozna, erősebb egyedei akár az őzet us elbírják. Vízi vadászaton is otthonosan mozognak. Rendkívül érkékeny, könnyen tanítható fajta. Jutalmazássla, sok dicsérettel sokkal több eredményt érhetünk el, mint erőszakos parforce-idomítással. Azonkívül, hogy a magyar vizsla tipikus vadászeb, gazdájának állandóan hízelgő, kedveskedő, igazi kedvence.